Sajnos végetért az idei nyaralásunk is, bár még itthon vagyok a srácokkal egy hónapig, de a nyaralás nekem csak az az idő, amikor négyesben vagyunk. Tudom, nem szép dolog ezt mondani, de amikor egyedül vagyok a fiúkkal a panelban, és minden napunk szinte egyforma, már nem élvezem annyira a nyarat, sőt! Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem negyon nehéz jól eltölteni ezeket a napokat, mert nem lehet mindennapra újabb és újabbb programot kitalálni, és a fiúk iszonyú sokat veszekszenek az utóbbi időben. Minden idegszálamat széttépázzák ilyenkor. (Persze ilyenkor jönnek amegjegyzések, hogy mit panaszkodom, legalább nem kell dolgoznom! Ez igaz, viszont mosok-főzök-takarítok, és a két srácom mellett vagyok elsőszámú szolga, bohóc, focista, biciklioktató, porondmester, műsorszervező, stb..)
Imádunk a Balcsin lenni! érdekes, hogy a mai gyerekeknek állandó pörgésre van szükségük, újabb és még újabb programokra, eseményekre, ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Gyerekkoromban én is minden évben itt nyaraltam, és nem volt sem medence, sem ház, sem folyóvíz, semmi, mégis mindig élveztem. Na, az én fiaimnak mindenne megvan, ennek ellenére állandóan készenlétben kell állnom, hogy ne unatkozzanak.
Úgyhogy vettünk nekik egy klassz, nagy medencét, amiben még egy-két tempót úszhatnak is, és mi , felnőttek is beleférünk. Aztán meglátogattuk a dédit, ahol csirkéztk-kutyáztak, voltunk a Balcsiban fürdeni (bár idén sem fogtuk ki a kánikulát, ez valahogy mindig apanelos napokra jut), élményfürdőben csobbantak, voltunk a Gömb Kilátóban, ettünk halat, voltak életükben először pecázni (Ádám két halat is fogott),tollasoztunk, úsztunk, fociztunk, bográcsoztunk, de a csúcs a zamárdi kalandpark volt. Ez utóbbit tényleg nagyon tudom ajánlani minden mozgékony gyereknek (és felnőttnek), mert valóban nagyon klassz! A fiúk mindent végigcsináltak, és halálosan elfáradtak, de nagyon-nagyon élvezték! Az utolsó héten pedig az unokatesójuk is csatlakozott hozzánk, így már hárman ökörködhettek! :)
Hát, most újra itthon! Természetesen, megint jön a 40 fok! :) Ez nálunk már tipikusnak mondható! Remélem, kibírom!